[JTL 169] Újradefiniálni szóról szóra

Újradefiniálván a szavakat, hogyan szeretném megélni őket persze nem jelenti azt, hogy ezek a végső definíciók, de jelenlegi helyzetemből ez látszik ésszerűnek, támogatónak, hasznosnak, ezért ki kell próbálni, aztán majd a következmények megmutatják, azokat látván újra eldöntöm.

Ez az igazi hatalom, a valódi felvilágosodás – nem hagyok semmit magamban “jönni”.
Mindent eldöntök, mérlegelek, mégsem a definíciók, szabályok által – az lenne a robot.
Tudatosság mindenben – ha nincs, megállok, lelassulok – ha nem vagyok képes leállítani – akkor az nem is én vagyok direktben. Én, mint irányelv, alapelv, életerő.
Az én sem egy badarság, ha úgy definiálom, hogy élet, egységben és egyenlőségben mindennel, mint minden, mint egy, mint egyenlő ebben a fizikai valóságban.
Mi a legjobb az énnek? Ami a legjobb mindenkinek.
Mi a legjobb mindenkinek? Amit én szeretnék kapni magamnak, azt adni másoknak is.
Ezek nem differenciálegyenletrendszerek, nem kell hozzá sem matek, sem tudomány, sem iskola, csak őszinteség magammal, akarat és józan ész. Fontos a józan – részegen a tudat-én, az elme-én úgy kap hátszelet, hogy az élet-énem nincs tudatában.

Jó pár évig angolul írogattam, most az a kihívás, magyarba behozni ezeket a meglátásokat, teszemazt az a szó, hogy “realizáció” – realista – ráció, -úció, -áció – mintegy folyamat, egy tett, nem csak elmélet, utalna rá a képző.

Például az a szó: punctual: fordítása: pontos, szabatos, precíz, szőrszálhasogató.

Mit is szeretnék ezzel a szóval, hogyan ÉLJEM ezt a szót? Mindig rajta legyek azon, amit csinálok, pontosan oda tenni a “nyomást”, az “akaratot”, a “tettet”, ahova szeretném – ahogy a céges managerek poénkodnak vele “lézerfókusz” – amikor beszélek valakivel, kifejtek valamit, direktbe arról beszélni, ami a lényeg – nem körmönfontolgatni, nem kerülgetni a kását, hanem a legegyenesebb úton oda jutni, ahova elhatároztam.
Máris előjön a világosság, tisztaság igénye ahhoz, hiszen tudnom kell, mit is akarok, hogy direkt tudjak lenni azzal kapcsolatban.
A szavak nem játék, pontosan az építőtéglái a valóságnak, ezért fontos mind a szókincs, mind azok definíciójának tisztántartása, ha szükséges, megtisztítása.
Megtisztítása emléktől, önérdektől, félelemtől, vágytól, személyes korlátoltságtól, különben a szavak által kifejezve magam önmagam börtönévé kovácsolom mind gondolataim, beszédem s tetteim sorozatát s azok következményeként magam s valóságom sorsát.

Például vegyük ezt a két szót: vezető + politikus:
Vezető: az aki irányít másokat, megszabja mi legyen, felelős, feladatokat oszt, parancsol stb – lehetne a definíció s ezek alapján rá az emlékek, reakciók, személyes élmények, pozitív, negatív stb.
Politikus: aki a kormány, a népvezetés és irányításért felel, a nép, a köz, az emberek érdekeit képviseli. Ehhez társul mindaz, amit mi látunk a politikában, ahogyan nekünk tetszik, ahogyan megítéljük pozitívan vagy negatívan vagy egyáltalán ignorálván.

Aztán ha megvizsgálom kicsit jobban, kiderülhet más is:

Igazi, jó vezető(vezér): aki új irányt szab, változást hoz, afféle felfedező, aki kutat, eldönt és rálép olyan útra, ami még nem volt és mutatja az utat – egyfajta élő példaként, emberi fáklyaként(nem szó szerint, nana:) megvilágít egy remélhetőleg helyes(ebb) utat.
Aki főnök, menedzser, az nem vezető, őt is vezeti valaki, a főnök az, aki tovább osztja a vezető irányelvét.

Jó Politikus: aki a nép érdekeit nézi, önérdekét és mohóságát még a mézesbödönhöz közel is háttérbe szorítja és képes belátni mi is kéne gyakorlatban ahhoz, hogy olyan irányba mozduljon a rendszer, ami mindenkinek jobb lesz akár rövid vagy hosszútávon. Aki belátja az emberi lét értékét és az élet elsődlegességét és ki tud állni azokért, akik a rendszerben most nélkülöznek, szenvednek és konfrontálni azokat, akik az egyenlőtlenséget, az elkülönülést, az elvakult meggyőződést hírdetik.

Aztán továbbmenve, az én szemszögömből, az énbe, az énként egybe és egyenlőként beolvasztva hogy is lehetne számomra ÉLNI ezeket a szavakat?

Vezető: Magam vezetem, én szabok meg irányt, irányelvet, képes vagyok mérlegelni mi van tényleg, hogy vagyok most és mi lenne a támogató a változáshoz és nem várok kívülről, kezdeményezek, megteszem az első lépéseket és járok azon az úton, ami jobbá teszi a dolgokat számomra és környezetemben, valóságomban mások számára is.

Politikus: A társadalomban felelősséget vállalok mindazért, ami van, aminek lennie kéne, a személyes érdekeim kiegyenlítve látom mások érdekeivel, a “Szeresd felebarátod, mint magad” és az “Azt add, amit te is kapni szeretnél” elvek alapján élni s realizálni, hogy a jelenlegi politikai, gazdasági, jogi rendszerben az úgynevezett demokratikus választás egy lehetőség lehet arra, hogy az emberek azt válasszák, ami nemcsak nekik jobb lehet, hanem, ami mindenkinek a legjobb. Ezért olyan politikai erőt teremteni, ami ezeket az értékeket képviseli és ezt javasolni, kiállni mellette és támogatni, számomra ez az Egyenlő Élet Pártja, amit az Egyenlő Élet Alapítvány javasol és hosszútávú tervei közt szerepel olyan embereket “delegálni” a politikai színtérbe, akik kikezdhetetlenek, stabilak, állandóak, felelősek és ismerik magukat, újradefiniálták szókincsüket és megértik mi kell egy valódi változáshoz, önérdeket, mohóságot, korrupciót kizárván egy olyan rendszerben, ahol az adatok nyilvánosak, az egyenlőség, az emberi jogok valóban fontosabbak, mint a haszon, a megkülönböztetés és az előítélet.

Ez csak egy példa – aztán ezeket a definíciókat megnézem, mennyire élhető, “kimegyek” és élem – megnézem, mi kell ahhoz, hogy eként éljem meg eme szavakat – mi az, ami megakadályoz, mi az, ami ezen túl, ezt megelőzve kifejeződik, felmerül bennem? Azt leírom, megbocsátom, megértem, megállítom és kifejezem magam, bízok magamban, megváltozom, amíg nincs egy állandó, stabil, tudatos jelenlét.

Maga a “tudat”(angolul consciousness, spanyolul conocimiento) szó is becsapós, utal is rá, hogy ez nem valóság, ez csak, amit tudatok magammal valamiért, amit az elmém “tudat” velem, én-tudat, ön-tudat, tudat-talan, tudat-alatti, mind csak virtuális valóság.

A valódi tudás, tudomás, öntudatosság (angolul awareness, spanyolul conciencia) azt jelenti, tudomásom van róla – ez a “tud”-ni, “tudat”-ni mennyire mélyen beleivódott az elménkbe – de még mindig nem erre utalok itt.

Megismerés, tisztánlátás, megtapasztalás, felfogás – a tud-ás elmélet, nem egy tett – a tudatosság is csak egy állapot, nem egy olyan jelenlét, ahol direktben tapasztalok, tudatában vagyok és én vagyok az irányítóelv.

A lényeg, hogy az elme-tudat-rendszerből kilépve egy gyakorlatiasabb, szélesebb perspektívájú, direktebb, nem definiált “létformát” írjak le, melyben a tapasztaló(én), tapasztalt(te) és tapasztalás(tudat) egy és egyenlő, az elkülönülés, mint lehetőség ismert s megelőzött, mert mielőtt a kettősség dimenziójából szemlélnék – az egység valóságában kifejezem magam.

Van erre pár online tanfolyam(amiket magam is “járok”), amiket teljes szívemből ajánlok, ha önmegismerés, gyakorlati megoldások iránt érdeklődik valaki:

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s