[JTL 161] Fáradság és kávé és pihenés napló

Mielőtt gondolkodnék és a fejemben folyna át dolgok sorozata szinte automatikusan, inkább írok.

Egész fáradtnak érzem magam, ami társul egyfajta feszültséggel, ami inkább testi, mint tudati, ezért szinte automatikusan befolyásol, mondhatni “lehúz”.

Erről írok ma.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ne realizáljam, hogy két erős kávé után elő szokott fordulni ez a testi feltöltődöttség, mely mintha erős, hirtelen fizikai tettekre sugallna tenni, s mindeközben jellemezné egyfajta tompított, felületes testi tudat is, mely fáradtságban nyilvánul meg és mindebben nem realizálván, hogy amikor fáradt vagyok és kimerült, kávé után kávé sem tud csodát tenni és a meglévő fizikai állapotom megmarad így is, csak lesz egyfajta energiatöltet-érzés, mely egy időre lenyomja ezt az érzetet, de aztán teljesen visszatér, mert valójában ez van: fáradt vagyok, pihennem kéne.

Megbocsátom magamnak, hogy hajtani akarok, csinálni dolgokat folyton, amiket fontosnak definiáltam és valójában tényleg hasznosak, ám nem mérlegelvén a fizikai állapotom egyfajta elkülönülést hozok létre tudatilag, egyik az, amit szeretnék csinálni, ahogy szeretném magam tapasztalni, mint aktív, friss és az, ahogyan fizikailag létezem, mint fáradt és ilyenkor a kávét használván arra, hogy fáradtságomon felülkerekedjek olyankor is, mikor nyilvánvaló, hogy a testem közben nem pihen.

(Pihentem egy kicsit.)

Megbocsátom magamnak, hogy nem látom be, hogy egy negyed-fél órányi pihenés és utána egy óra cselekvés sokszor hasznosabb és támogatóbb, effektívebb, mint két óráig hajtsam magam, csak mert úgy definiáljam a hatékonyságom, hogy hány óráig csinálok valamit, még úgy is, hogy sokszor beláttam már, hogy sokminden tekintetben azzal kapcsolatban, amiket csinálok, a friss, üres, tiszta tudatosság által gyorsan is tudok nagyon jól haladni a dolgokkal.

Megbocsátom, hogy nem realizáltam, akkor iszok két “erős” kávét, amikor eleve van ez a fásultság, fáradtság, amely általában nem fizikai, hanem szellem, tudati és olyankor nem tudatosítom a következményét, hogy ha iszok kávékat és kimerült vagyok, akkor azok sem fognak segíteni, pusztán bezavarhatnak az alvásciklusomba, ami pont az ellentétét okozza, amit szeretnék: több hatékonyság, mivel nem pihenem ki magam rendesen a sok kávéval a szervezetemben.

Megbocsátom magamnak, hogy nem realizáltam elégszer, hogy gyakran egy 5-10-20 perces relaxáció, pihenés is elég egy ilyen fáradság, fásultság, tompaság lerázására, kipihenésére és nem látom józanul a pontot, mert kissé megszállott vagyok a csinálással, ahelyett, hogy a hatékonyságot is, a testem, a tudatom és a körülményeket is figyelembevenném.

Megbocsátom magamnak, hogy nem realizáltam, hogy a tudati fáradság abból adódik, hogy gondolkodom, reagálok, automatikusan elszállok a fejemben és nem engedem meg magamnak, hogy folyton belső csendben, lassan de biztosan cselekedjek, hanem energia-reakciókkal stimulálom magam, hogy átevickéljek a napomon energetikai pozitív-semleges-negatív tölteteken át a gondolatokkal, hangulatokkal, érzelmekkel, kedvekkel, emlékekkel, vágyakkal, aggódásokkal és nem realizálván, hogy ezeket fegyelemmel, specifikus megvizsgálásával a konkrét dolgoknak és józan észen alapuló probléma-megoldás hozzáállású akciótervvel lépésről lépésre meg tudnám oldani ezt a problémaköröm.
Elhatározom, hogy ha tehetem, a fáradság ellen nem harcolok, hanem mérlegelek egy esetleges pihenést, relaxációt, elengedést, kikapcsolódást, akár ha kell, fizikailag sem csinálván semmit, belátván, hogy ez hatékonyabb, mint a kávéval erőltetnék frissességet.

Elhatározom, hogy természetemmé teszem, hogy azt, amit szeretnék elérni, belássam mi akadályoz meg benne és azonnali megoldásokhoz szokjak, kifogás, halogatás és felejtés egybőli kihagyásával.

Érdekes, amikor fáradt vagyok és reaktív, sokszor cselekszek dolgokat, amik aztán ha már nem csinálom, visszanézve egyfajta álomszerűek.

Most azért írok le egy konkrét példát, mert ezt fogom használni megvizsgálni és korrigálni.

Például az imént, amikor pihenni mentem, volt fél órám egy csetig(másokkal interneten), s kb 15 percet engedtem leülepedni magam, de nem aludtam el, aztán az ágyból nézegettem dolgokat, amikre kíváncsi voltam és olyankor szokott lenni, hogy szinte mintha aludnék közben.

Amikor csinálom, nem tűnik fel, de miután abbahagytam és felkeltem tűnt fel, hogy kb. félúton voltam a határozott cselekvés és tudattalan sodródás közben. Pár weboldalt megnéztem, ami érdekesnek vagy relevánsnak tűnt(konkrétan mikor és hogyan kell ültetni bazsalikomot, mert kaptam magokat és ez volt a terv és közben a facebookon szintén láttam egy videót, melyben nők wing-tsun-kunfgu-znak és így aztán rákerestem egy hagyományos wing-chung közösségre itthon és aztán megnéztem hol van a közelemben mikor edzés, ha esetleg mennék.

Ezek a dolgok motoszkáltak a fejemben egy ideje, de vagy halogattam vagy elfelejtettem őket és most egy külső reakció hatására beindult.
Az első csak úgy feljött a relaxáció közben(a bazsalikommagültetés), míg aztán a másik érdekesnek tűnt és aztán arra automatikusan reagáltam.

Tehát ebből két dolgot szűrök le, mielőtt abbahagyom: ha nem irányítom(nem a legjobb szó, “direction” angolul, rendezés, vezetés, de ezek egyike se, talán ha ezeket összekapcsolom a vezetés és karmesterség szavakkal:) magam, akkor a már létező benyomások fognak feljönni és azokra fogok reagálni, ami elsőre nem tűnik rossznak, ám ennek alkalmazása során nem feltétlen vagyok teljes, felelős, abszolút, belső csendben lélegző cselekvő tudatosságban

A másik meg, hogy ne fogadjam el se a feledékenységet, se a halogatást, hanem váljon a véremmé a Tennivaló-Megtétel összekötése és egyfajta szorgalmas gyakorlati alkalmazása.

Például, emlékszem a volt párom minden reggel, mikor csörgött az ébresztő, azonnal felült és felkelt és csinálta a dolgokat, neki ez képesség volt, míg nekem van úgy, hogy felkelek, lenyomom vagy nem nyomom le az ébresztőt(kellemes muzsika) és még indul be az agyam, vagy merengek mi volt álmomban, vagy csitítom a már beindult gondolatokat (van úgy, hogy arra ébredek, hogy gondolkodom, van úgy, hogy azonnali, mint egy csettintés s van úgy, hogy lágy átmenet az álomból a fizikai jelenlétbe, nem teljes tudatosság, de nem is gondolatok sorozata).

Nos, mára ennyi, kedves nyilvános naplóm.

Most tovább “tolom” azt, hogy gyakrabban írjak kevesebbet, ne csak észosztót, hanem hogyan is alkalmazom, használom tudatosságra, változásra, megoldásokra az írást, önmegbocsátást stb. Nem is mindig végső kinyilatkoztatások ezek, hanem, mint az életem, egy folyamat pillanatai. Az írás nagyon támogató egy szelet “stabil jelen-valóság” megtapasztalásához, hogy a napom ne sodorjon el, hanem tudatosság legyen és ráadásul ne halmozzam napról napra a megoldatlan dolgokat, hanem tiszta fejjel feküdjek le, ezáltal is támogatván a teljesebb pihenést.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s