levél

CSA
szoval ez ugy van hogy ha valakit nem tűrök a valóságomban, akkor szoktam mérlegelni – akkor most nekem van parám, vagy neki van parája vagy nincs is para vagy mi van – aztán ha józan paraszti ésszel képes vagyok mérlegelni, akkor úgy legyen, ha nem, akkor írok róla, ha előjön az ön-őszintétlenség(sunnyogás) akkor amiért és amiben sunnyogok – akkor tudatossá válok a szavakon, mint kulcspontokon felépült információ-hálózatok először jelenlétéről, majd ahogy a szavak mentén az önmegbocsátással engedem el a kapcsolatokat, az asszociációkat, úgy haladok a kiindulópont, eredet pont felé, hogy akkor mikor és miért is volt az, amióta ez van – és itt én gyakran elkövetem azt, hogy elkezdek leásni és látom, hogy “vágy” a dolog és akkor önmegbocsátás vágyra, mire vágyok éppen és ez nem sokat használ, persze, hogy vágy.
De amíg nincs abszolút specifikusság, addig a hatékonyság helyzetfüggő, nem teljesen önmagam, mint önmagam – ezért fontos, hogy ez meglegyen – neked a fater kiskorod stb ott van ennek például és ugyanabba a helyzetbe kell kerülj, mint akkor, mint az aki voltál és aki vagy most egyenlően és egyként és abban a realizációban, hogy merre mentél akkor és most már nem akarsz, mert ez az információ irányít és nem te, akkor amentén is lehet önmegbocsátás – nekem a misztikus szakrális geometriára is volt para
arra itt egy példa
http://www.youtube.com/watch?v=E7RPhSPPDf4
ez volt az első videó, amit a laptopomon csináltam:)

nekem apám általában punnyadt fejű volt, de néha volt ideges fejű, nagyon kevésre emléxem ilyenre, például, mikor a gumiból lévő pókomat a nyakába rakta valaki és ráparázott és elhajította a kukoricásba
de az inkább vicces volt, mint tényleg para

meg 1x anyám kinn vágta a fát, apám meg részegen mondja, hogy akkor most ő csinálja ezt, anyám meg kb bele akarta állítani a fejszét, hogy ha nem hagyja békén, akkor apám elég zombifejű volt, a szokásosnál is szétfojtabb fejjel, de az a pia volt, belőle egy robotot csinált a pia, vagy a piával egy robotot csinált magából, amíg egyszer részegen belefulladt az útszéli árokba – szerintem ez tanulság – mindenki azt mondja, kívülről szín tiszta apám vagyok, aztán látom, az apám mit küldött – ez érdekes – sose tudtam vele azonosulni, mégis kifejezéseimben most már rálelek az ő temperamentumára – bár apám inkább olyan volt, hogy belátott egy pontig a lehetőségekbe, mint valóság – de neki, onnan, ahonnan nézte, “egy volt határőr traktoros”, ameddig ellátott, attól kicsit ráparázott, hogy “fiam, bármikor meghalhatunk és nem tehetünk ellene semmit” – ez egy kicsit leültette és piált egyedül és sunnyogott
anyám pályája is kemény bennem, bár az kissé alattomosabb, az inkább az a közvetlen energia – bár ez a fajta mániákus depresszió egy igen finom formája – amit ha meglovagolok, elég “hasznos” is, mert nincs energia para, csak enni, inni, aludni kell rendesen és az van, de néha bebukom vagy átfordul és akkor általában, ahogy mondtam múltkor, kb fáradtságomban nem inkább lepihenek, mert megszállottságom hajt a céljaim felé, hanem tolni akarom, még, oké, éjjel kávé, mert kicsit olyan, mint amikor Aladdin a Dzsinnel: Na, annyit dörzsöltem, hogy most itt a Dzsinn, most kell csinálni, azonnal, mert nem mindig lesz itt – aztán később ez is lesz, lepunnyadok valamitől és aztán tényleg, aztán újra célhatározáskommandó, oké, küldés, csinálás, tolás újra, ezerrel, addig, amíg ez az erőnlét “visz”.
Emiatt nekem ez könnyű, ha akarok valamit, csak amikor akarok valamit, az is feltételekhez kötött, s a feltételek meg az elmémben vannak és azok alapján vagyok képes vagy nem vagyok képes például, s akkor ez az egész besűrűsödik, s a végén már tényleg nem valóság, csak nézőpontok sokaságának a metszete – vélemény, mely a távolba már nem látó pillanatnyi önérdek kényszeredett szüleménye.

Szóval ez szerintem anyám-szerű, ő tol gyógyszereket mániákus depresszióra, amelyik valahogy “szinten tartja”, csak azáltal az egész rendszer a fejében, tudatában, testében is ugyanúgy szinten van tartva, ami mellesleg szépen lassan tönkreteszi a testét, a lényét, az egyéniségét.

ezért is lenne zsír ha látnál családommal hogy akkor milyen vagyok mert én nem látom ezt és velük mit sunnyogok pl

pusz

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s