Test

Kezdem az egész testemmel, az egész testemként tapasztalni a jelenlétet. Sokszor rádöbbenek, hogy a fejemben létezem – van a homlok körüli 15 centis rész, ahol vagyok – gondolkodom, meg agyalok, meg néha érzek, és akkor bizsereg a gerincem, meg futkároznak ezek az érzések a testemben – meg persze amikor az érzelmek “átfolynak a testemen” – ezek nem rosszak, de őszintén, abban, hogy az EGÉSZ TEST legyek, EGY és EGYENLŐ vele, mint saját magam – az vagyok én. Az érzések, érzelmek, gondolatok mindig részlegesek, futó “kalandok” – sőt csak elterelik a figyelmet a TELJES jelenlétről – még ritkán van, de kb egy hete észreveszem, hogy amikor megyek, akkor az egész testemmel megyek – a lábam, a lábujjam, a combom, ahogy lép, ahogy történik a lépés, ahogy a törzsem tolom előre, ahogy a karjaim lógnak, mozognak, ahogy a vállam áll, ahogy az állam tartom, ahogy nézek, ahogy a fejem, ahogy a hátam tartom – EGY – ilyenkor TELJESen birtokba veszem a testem – ilyenkor valójában sokkal jobban ITT vagyok.
Eszméletlen – mi “kell” hozzá? Ön-elfogadás, ön-átölelés(egybefogadás), annak elfogadása, ahol vagyok, amit csinálok, annak megértése, hogy miért van az, ami most épp ITT van, ön-intimitás, nyitottság, abszolút ön-őszinteség. Látni, hogy miért és hogyan vagyok most éppen ITT – és ha már ITT vagyok, akkor tényleg legyek ITT – de ehhez az kell, hogy elfogadjam – hogy élvezzem(abból a szempontból, hogy megértem, hogy ez vagyok most éppen én, ezért ha nem érdekel, ha nem tetszik, ha nem tudom megtalálni a jelenlétemben azt, ami a figyelmem fenntartja), hogy ne engedjem(sőt ne is kívánjam), hogy a múlt jusson “eszembe”, akár egyetlen gondolat erejéig – vagy hogy egy aprócska kis jövőkép se legyen “itt”, hogy mi lesz, mi lehetne, vagy mi lenne jó, vagy akármi.
Tehát se jövő, se múlt – ITT, MOST.
Ekkor teljesen “birtokba” tudom venni a saját jelenlétem – a testem, a pillanatot, a körülményeket, ekkor belül csend van – engedem, hogy átfollyon a külső világ rajtam, és belül nem ingerel mozgásra – MAGAM mozgatom magam, nem engedem, hogy a múlt behatároljon, a jövő beindítson.
Eszméletlen érzés. Ekkor olyan, mintha az egész világ bennem lenne, mintha én lennék minden, mindennel egy és egyenlő – és mégis csak magam, csak ITT, csak most. Ekkor tényleg azt csinálom, amit akarok, sőt – azt csinálom, aki vagyok.

Persze van, hogy beakadok – hogy “felizgulok” azon, hogy húú, most itt vagyok, mennyire intenzív, mennyire jó – ezek belső reakciók – ezek el fognak múlni – ezek még jelzik, hogy nem fogadtam el teljsen, még ítélem, még próbálom definiálni, próbálom a múlt szemszögéből megfogni, hogy ez mi. Pedig ez megállítja – visszakerülök az agyamba. Én nem csak egy agy vagyok. Nem akarok GONDolkodni –

– ÉLni akarok, tudatába lenni mindennek a JELENLÉTemben – ez a PILLANAT.

Ez nem is akarás, ha akarom, nem megy – ha akarnám, azt jelentené, hogy nem természetes, hogy bele kell fektetni energiát, hogy tapasztaljam – az meg feltételes, fejből jön – én nem a fejemből jövök – persze az is én vagyok, a fejem, de ha ítélem a helyzetet, a pillanatot megragadom – akkor a pillanat elvész – és ittmaradok a definíciómmal egyként – csak akként a pillanatban – ez afféle apró ketrec – éppen most itt, ahelyett, hogy átölelnék mindent a jelenlétemben, az egész testemként ITT lennék – megragadok egy apró szeletet, és éppen arra fókuszálok – valamiféle definiált, múltból jövő ítélet következményeként.

Őszintén, ha tényleg, brutálisan, abszolút módon őszinte vagyok magamhoz, akkor én az vagyok, ami ITT van – és ha az vagyok, aki ITT van, akkor vagyok ÉN.

A testem mindig ITT van – akkor miért ne legyek a testem – elfogadom úgy ahogy van, merem felfedezni, merem szabadon mozgatni, merem rábízni magam, merem engedni, hogy szabadon lélegezzen, hogy szabadon ÉLjen, mert ez a szabad ÉLET vagyok én is – a FÖLDből van, minden atomja a TERMÉSZET ajándéka – ez vagyok én. Ezzel azonosulok, ezt tapasztalom, és ez fejeződik ki bennem, rajtam, általam.

Ha öntudatába vagyok a lélegzetemnek, ha átÉLem a lélegzetem, akkor ITT vagyok – a LÉLEGZET vagyok – nem lélek, nem energia, nem tudat, nem fény vagyok – ezek részek, ezek részletek – ezek töredékek – ezek elkülönülés – én MINDEN vagyok, minden ami ITT van, minden ami a JELENLÉTem – és ez most éppen a TEST

TEST

A testem a JELENlegi mutatóm, az, hogy KI VAGYOK ÉN, ITT ÉS MOST. Ezzé váltam, ezt kaptam, ezt fogadom el, ezt “veszem birtokba”, de eközben a birtokbavétel közben realizálom, hogy ez igazából nem is az – ez inkább az őszinteségem kifejezése – ekkor tényleg merem azt látni ami itt van, merek eggyé és egyenlővé válni azzal, ami körülöttem van, és így velem egyként és egyenlőként irányítom.

Ami meg ebben a folyamatban “zavar”, “fennakaszt”, azt megvizsgálom, esetleg leírom, hogy lássam, mi lehet az oka – mert ha nem így teszek, biztos, hogy visszatér – hát nem mindannyiunk ezzé a folyton visszatérő folytonos “fennakadássá” váltunk – ezért nem vagyunk ITT.
Tehát ezek nem véletlenül vannak – ezek azért vannak, hogy megmutassák a pontos okait, következményeit annak, hogy miért nem vagyunk ITT.

Ajánlatos őszinteségben ezt megtapasztalni, megérteni, kinyílni – mi az oka – és aztán megérteni, megbocsátani saját magunknak, hogy ez butus dolog volt, ideje továbblépni, és aztán elengedni, ezt kifejezni és kész.
NEM elfelejteni – ha egyszer megértem, nem fogom elfelejteni soha – mégsem fog befolyásolni – s emlékszek rá gondolat nélkül, hogy ezt többé nem – ebbe nem megyek bele megint, mert már tudom, ismerem, megtettem(akár többször, százszor), és LÁTom, hogy butaság, ez nem az, aki én vagyok, és MEGHALADom.

És ez az a módszer, amellyel fokozatosan megértem, megtapaszalom azt, aki vagyok, eképpen “integrálódok” bele a JELENbe – a saját jelenlétembe, a saját ITTLÉTembe – ne kelljen jövő, ne kelljen múlt, nem kell GOND olkodni – csak kifejezni, tenni, mozogni, szabadon, ITT ÉS MOST.

Ebben nincs misztikum, nincs fény, nincs bölcsesség, nincs spirit – ez mind felesleges – ez a JÓZAN ÉSZ – ez az ami valójában vagyunk.

ITT VAGYUNK – ez a definíciónk – és ha már ITT vagyok, akkor ezt éljem is meg minden pillanatban, mert ha én az “itt” vagyok, akkor ha éppen a múlt, jövő befolyásol, akkor nem vagyok itt – akkor nem az van, ami, aki én valójában vagyok.
Ezért mind legyünk ITT:)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s