Felelősség

Egység és egyenlőség.
Felel ő sség
Mi az önvaló? Ki vagyok én?
Mi a felelősség? Felel-ősség?

Hogy tudod definiálni magad amíg van egy definíciód magadra?
Hogy lehetsz biztos, hogy az a definicíó ön-definíció, és nem egy szakrális geometria tudás-információ rendszer démon?
Hogy lennél képes felelősséget vállalni, ha még csak önmagad sem tudod, látod, tapasztalod?
Önvalónak nincs definíciója. Ha megengedem magamnak, hogy egy definíció legyek – bajban vayok. Miért vagyok bajban? Baj azt jelenti, szituáció. Szituáció azt jelenti, az ok és okozat rabja, azt jelenti, hogy a tudat rabja.
Az önvaló nem a tudat rabja, az önvaló nem rabja rendszereknek, nem rabja meghatározott definícióknak.
Hogy lehetne egy definíció egy válasz? Hogy lehetne egy válasz egy definíció?
Minden definíció, ami itt van, ebből a világból jön. Ha azt mondom, definiálom, akkor befolyásolódom, birtoklódom, manifesztálom és tapasztalom azt, az egység és egyenlőségben mint az maga. Amit birtokolsz, birtokba vesz. A dolgok, amiket birtokolsz, végül uralni fognak. Egyszerű. Ha van egy definíciód – birtokba vagy véve egy definíciónak – és nem más miatt, mint saját magad.
Nem kell semmit sem tenni világ rendszereivel, nincs semmi tennivaló az ország rendszereivel, nincs mit tenni a család rendszerrel – az egy definíció szerinti elkülönülés lenne ebből a világból, az csak egy másik ön-őszintétlenség megnyilvánulás lenne ebbe a világba.
Akkor mi a felelősség definíciója? Ha van egy definíciója, – elkülönítve tőlem, akkor az csak egy másik rendszer birtokbavétel. Ha van egy feltétele – ez csak egy másik rendszer megnyilvánulás lenne, semmivel sem több, mint egy szánalmas ötlet, egy ürügy, hogy az ön-őszintétlenség pontom miért ne lássam tapasztaljam, ÉLJEM, hogy ön-felelősséget vállaljak.
A felelősség azt jelenti, hogy felelősséget VÁLLALOK MAGAMÉRT, mint MAGAM minden egyes pillanatban, nem számít mi, nincs ára, nincs megalkuvás, nincs feltétel, arról, hogyan is és miért és különösképp mikor – mert akkor csak a definícióm birtokába kerülnék, a feltételem által, az ön-őszinteségem miatt. Miért? Egyszerű. Mert Egység és Egyenlőség.
Miért ÁLLSZ ELLEN az EGYSÉG ÉS EGYENLŐSÉGnek? Miért nem értesz egyet? Olyan szörnyűen hangzik, annyira félelmetes, vagy mi? MI A TE ÖN-ŐSZINTÉTLENSÉGED, mint egy birtokolt definíció BÁRMIRŐL, ami arra kényszerít, hogy ne realizáld, ne értsd meg és ne ÉLD az egységet és egyenlőséget?
A felelősség. A valódi felelősség. A Felelni képesség. Hogy realizáld azt, hogy ÉN VAGYOK FELELŐS A valóságomért, ÉN EGY ÉS EGYENLŐ VAGYOK MINDENNEL és mindenkivel. Ez a realizáció lenne egy felfedezése a felelősségnek. Az lenne az ideje a cselekedetnek, a szembenézésnek, a MOZGÁSNAK mint ÖNVALÓ mint FELELŐSSÉG, Egységben és Egyenlőségben, pillanatról pillanatra, lassan de biztosan elengedni minden definíciót, birtoklást, elkülönülést, feltételt.
Hogy MEGBOCSÁSSAK magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magam feltételessé válni, mint egy rendszer, mint egy gép.
Az…az, általam elfogadott és megengedett BÁRMELY feltétel az, ami irányít, meghatároz, vezet, korlátoz engem. Hogy lettem feltételes? HOGY történhetett ez? Definíció szerint. Ön-őszintétlenség által. Nem vállalván felelősséget minden pillanatban, hogy ki is vagyok valójában, mint egység és egyenlőség. És mi van, ha én egység és egyenlőség vagyok, mint MINDEN, mint ÉN – az azt jelentené, hogy ÉN, MAGAM VAGYOK FELELŐS az EGÉSZ VILÁGÉRT, mint EGY és egyenlő. Az lenne a realizációja annak, hogy ki vagyok én – de nem csak írván, beszélvén ezeket a szavakat, neeeem… – az csak egy másik definíció lenne, az csak egy elkülönülés lenne – ha nem tapasztalom, cselekszem, élem azt minden egyes pillanatban, bármilyen feltétel nélkül, bármi kifogás nélkül, bármiféle definíció nélkül: akkor ezek is csak üres szavak, birtokolván azokat, mint egy halott információs rendszer.
Mert nincs válasz arra a kérdésre: Ki vagyok én — definíció szerint. De a válasz erre a kérdése az ön-őszinteségben, mint AZ MAGA kezdődik, abszolút ön-őszinteségként, addig amíg van feltétele. Amíg az ön-őszinteség még mindig csak egy definíció. Addig, amíg BÁRMIFÉLE definíció van ebben a világban, amíg BÁRMELY elkülönülés van ebben a világban, amíg AKÁRMILYEN megnyilvánult ön-őszintétlenség van ebben a világban, addig nincs válasz arra a kérdésre, hogy Ki vagyok én.
Itt kezdem – most – mint ön-őszinteség, mint ön-megbocsátás, mint ön-mozgás, rendbeszedni úgy, mint megtalálni, megérteni, szembenézni, realizálni, magamba foglalni minden elkülönülést, minden mentegetőzést, minden elbújást, minden félelmet, magában és mint az maga: az egység és egyenlőség – feltétel nélkül, cél nélkül, vágy nélkül, bármi nélkül ebből a világból.
Csak itt lenni, most – az a kezdet és az is a vég.
Itt lenni most, mint lélegzet, mint az egység és egyenlőségben, felelősséget vállalni mindenért mint én mint egyként és egyenlőként minden egyes pillanatban.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s